De azért megteszem, mégha kissé szűrreális is a látvány, kissé picasso-s, kissé csúnya. Mert a miénk, közösen készítettük és a kicsi szereti. Kell ennél több? ;)
Nem győzöm a hétköznapokon hová rejteni a sok kartondobozt, ami folyamatosan gyűlik nálunk. "Majd jó lesz valamire" - ez az általános jelszó. Hát, most jó volt.
Rengeteg kartont használtunk fel. Az alap egy nagyobb kartondoboz volt. És a járulékos anyagokat kisebb, ilyen-olyan dobozokból vágtam ki. Például a cserepekhez. És a tetőhöz.
Az ablakokat, ajtót centizés nélkül, ceruzával felskiccelés után vágtam ki egy művészkéssel - ez látszik is. :)
A cserepeket is szemmértékkel nyisszantottam formára.
A kartonpapír összeragasztása nekem a mumusom - egy másik projektemnél is megszenvedek vele, de erről majd később. Mindenfélével próbálkozom: papírragasztóval, kétoldalas ragasztószalaggal, széles cellux-ragasztószalaggal, néha még pillanatragasztót is bevetek. De a kartonpapír makacs jószág, és ha el akar állni, akkor el fog. :) De megoldottam, kisebb-nagyobb sikerrel.
Utolsó előtti lépés volt a festés, amit szintén közösen végeztünk. Festékkel, ceruzával. Nem mindenhol festettük le, csak a tetőt, ablakokat, ajtót. A ház falai "üresek" maradtak, gyerek által bármikor szabadon firkálhatóak, mázgálhatóak, zsírkrétázhatóak. :)Utolsó lépésként került rá egy kis dekortapasz, díszítésképp. Úgy feldobja a dolgokat...
Ha most kezdenék neki, akkor teljesen szétszedném a dobozt és "kifodítanám", hogy az eredetileg, gyártó által rányomott írás kívülről egyáltalán ne látszódjék.
Na, szóval, így néz ki a házikónk. Absztrakt, girbe-gurba, de szerintem azért vagány. ;)
