Innen rendeltem: www.anniesloan.hu
A családi kincsestárból előkerült néhány nagyon-nagyon régi tárgy. Többek között az itt szereplő sámli is, amely legalább 50 éves. Alapszíne halványkék volt, ahogy ez a visszacsiszolásnál is látszik.
Nem csűröm-csavarom a szót, a festékről a mindenféle véleményeket elolvashatjátok a többi blogon. Újdonságot nem mondhatok. Örülök, hogy feltalálták, és hogy kipróbálhattam. És örülök, hogy nem kellett előkészíteni ezt az antik szépséget a festéshez, mert lehet, hogy nem élte volna túl :) Sőt, még csak szét sem szedtem elemeire a festés előtt, mert annak sem lett volna jó vége. Inkább fixáltam még néhány extra szöggel, aztán erősítettem rá négy fémdíszt a két oldalára, az egészet lefestettem fehér ASCP-tel, visszacsiszoltam...nnnagyoon, wax-oltam kétszer, megszáradt és kész. Vittük a következő héten magunkkal fotózásra. :)
Egy apró, személyes megjegyzést viszont mégis tennék: a wax-olást kipróbáltam már az erre való, nem túl olcsó, speckó ecsettel és egy sima ronggyal is, és őszintén szólva a rongyot fogom legközelebb választani bármely ecsettel szemben. A ronggyal érzem a felületet, a követendő vonalakat és mélyedéseket, és a megfelelő wax-mennyiséget is, amire a szakértők szerint figyelni kell, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Az ecset meg jó lesz majd valami másra.. ;)
Mutatom a képeket. Imádom minden apró, ezernyi emléket őrző részletét, mélyedéseit, repedéseit, és a sok terhet megélt csálé lábait is. ;)
Szép estét!
