IKEA-hack: mini fiókos szekrény átfestve

Nagyon-nagyon régen, le sem merem írni, hány éve, átfestettem egy ilyen kis fiókos szekrénykét nem saját célra, azóta is eszemben van. Fotóm nincs róla, csak az emlékeim - fehér és kék árnyalataiban készült akkor, úgy emlékszem és csíkok akkor is voltak benne. :)

Most újra nekiálltam egy ilyennek. Próbáltam színesre venni a figurát, ugyanis a lányaim szobájába készült.

Előszedtem néhány szivacsos és sima ecsetet is, sokféle színű akril festéket (amilyen márkájú éppen akadt itthon az adott színből), Chalk Paintet, dekortapaszt, lakkot.

A nem saját képek forrása: itt és itt

Fehér chalk painttel lefestettem a szekrénykét, kívülről kétszer is, hogy szépen fedjen, majd hagytam megszáradni.

Ezután dekortapasszal leragasztottam a fiókok elejét a tervezett minták pontosabb felfestéséhez - minden fiókra más minta került.

Száradás után kissé megcsiszoltam, hogy használtabb és kevésbé "steril" hatást keltsen a kisszekrény, végül lelakkoztam a fiókok elejét fényesre. :)

További szép estét!

a Chalk Paint és én :)

Engem is megtalált az Annie Sloan Chalk Paint. Annyi jót olvastam róla, hogy ki kellett próbáljam.
Innen rendeltem: www.anniesloan.hu

A családi kincsestárból előkerült néhány nagyon-nagyon régi tárgy. Többek között az itt szereplő sámli is, amely legalább 50 éves. Alapszíne halványkék volt, ahogy ez a visszacsiszolásnál is látszik.

Nem csűröm-csavarom a szót, a festékről a mindenféle véleményeket elolvashatjátok a többi blogon. Újdonságot nem mondhatok. Örülök, hogy feltalálták, és hogy kipróbálhattam. És örülök, hogy nem kellett előkészíteni ezt az antik szépséget a festéshez, mert lehet, hogy nem élte volna túl :) Sőt, még csak szét sem szedtem elemeire a festés előtt, mert annak sem lett volna jó vége. Inkább fixáltam még néhány extra szöggel, aztán erősítettem rá négy fémdíszt a két oldalára, az egészet lefestettem fehér ASCP-tel, visszacsiszoltam...nnnagyoon, wax-oltam kétszer, megszáradt és kész. Vittük a következő héten magunkkal fotózásra. :)

Egy apró, személyes megjegyzést viszont mégis tennék: a wax-olást kipróbáltam már az erre való, nem túl olcsó, speckó ecsettel és egy sima ronggyal is, és őszintén szólva a rongyot fogom legközelebb választani bármely ecsettel szemben. A ronggyal érzem a felületet, a követendő vonalakat és mélyedéseket, és a megfelelő wax-mennyiséget is, amire a szakértők szerint figyelni kell, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Az ecset meg jó lesz majd valami másra.. ;)

Mutatom a képeket. Imádom minden apró, ezernyi emléket őrző részletét, mélyedéseit, repedéseit, és a sok terhet megélt csálé lábait is. ;)

Szép estét!